Mianmar – Ázsia elmaradott mosolyországa

Mianmar (korábbi nevén Burma) a térség legelmaradottabb országa. Ennek legfőbb oka, hogy itt ( a közelmúltig bezárólag) fél évszázadon keresztül katonai diktatúra volt. Ez elszigeteltséggel, lemaradással, elképesztő szegénységgel, az emberek kihasználásával járt (jár) együtt. 2011-ben változott csak a helyzet, de a junta (katonai vezetés) továbbra is kakaskodik a parlamentben. Mindenestre az utóbbi 5 évben sokat javult a helyzet, a lemaradás mégis erősen érezhető az országot járva. Ha arra gondolok, hogy Thaifölddel határos ország, akkor ég és föld a különbség. Az egyik legerősebb és egyben eddigi legmeghatározóbb élményem volt az egész utazás alatt. Elsőként következzen néhány nagyon tipikus mianmari jellemző.

ilyen a házak állapota nagy- és kisvárosban egyaránt
ilyen a házak általános állapota

Buddhizmus

Az ország lakosságának közel 90 %-a mélyen buddhista vallású. A burmai emberek mindennapi élete a vallás körül forog. Az ország minden egyes pontján pagodák (buddhista templomok) magasodnak. Ezek építésére, karbantartására a helyiek mindig szívesen áldoznak. A társadalom jelentős része választja a szerzetesi életet, akik az emberek adományaiból könnyen megélnek.


a yangoni Shwedagon pagoda
a sok ezer pagoda egyikén
a sok ezer pagoda egyikén
Bal oldalon egy tipikus női szerzetes ruha
Bal oldalon egy tipikus női szerzetes ruha

Szerzetesnek lenni itt kiváltságos életforma, sokszor az egyetlen mód, hogy a gyerek oktatáshoz jusson. Így a család döntése alapján sok fiatal indul el ezen az úton. Nekem alapvetően teljesen más elképzelésem volt erről az életről, mint amit ott láthattam. Ahhoz képest, hogy a buddhista vallás szerint a kötődéstől és a függőségektől el kell szakadni, bőven láttunk cigiző, vagy bételt rágcsáló szerzetest. A bétel egy enyhe hatású élénkítőszer, amit rengeteg burmai férfi rágcsál. Friss, mentolos íze van, de minél tovább rágja az ember, a nyálat és a fogakat annál jobban barnás-vörösesre színezi. És aztán az olyan is marad! Ráadásul állandóan köpködni kell, így egész Mianmarban ezek a gyönyörű köpetek színezik az aszfaltot. A férfiaknak pedig szép, vámpírosan véres a mosolyuk.

Évi és a bűnös szerzetes - nem elég, hogy tolta a cuccot, még minket is megkínált vele
Évi és a bűnös szerzetes – nem elég, hogy tolta a cuccot, még minket is megkínált vele

Longyi

A tipikus mianmari utcaképhez hozzá tartozik a hosszú szoknyát (longyit) viselő férfiak látványa. Így néz ki:

image
a legkedvesebb hostel vezető pózol velem longyiban

Egyaránt népszerű a fiatalok és idősek körében. Elég sűrűn kell tekergetni, hogy fent maradjon, de kétségtelenül a legáltalánosabb viselet az országban.

Thanaka

Az emberek többsége thanakát ken az arcára. Ez egy természetes krém, amihez egy fa kérgét kell gyalulgatni, amit aztán vízzel kevernek össze. A nagy melegben véd a napfénytől, hűsít, illetve sminkként is használják a burmaiak.

Thanakát viselő kis tanítványaim
Thanakát viselő kis tanítványaim
Utcai árus - néhány percig kedvesen mosolyogtunk egymásra, de sajnos a közös nyelv hiánya miatt ennél messzebb nem jutott a kommunikáció
Utcai árus – néhány percig kedvesen mosolyogtunk egymásra, de sajnos a közös nyelv hiánya miatt ennél messzebb nem jutott a kommunikáció

Cuppogás

Érkezéskor megismerkedtünk egy több éve Mianmarban élő amerikai sráccal, aki fontos érdekességeket osztott meg velünk az országról. Többek között megtudtuk, hogy az étteremben cuppogó, puszi küldős hangot kell kiadni, ha a pincért szeretnéd hívni. Együtt vacsoráztunk, így ezt rögtön ki is próbálhattuk. Mit ne mondjak elég fura érzés ismeretlen férfiaknak cuppogni. 🙂

Közlekedés

-“anya ne olvasd” rész következik –

Ázsiában úgy általánosságban kaotikus a közlekedés, na de Mianmarban… Itt jobb oldalon vezetünk, ahogy otthon, DE az autókban szintén JOBB oldalon van a kormány. Tehát a vezető az autó út széléhez eső részében ül. Ehhez hozzáadódott, hogy kifogtunk egy olyan taxisofőrt, aki a GTA-ban érezte magát, miközben feka hip hop számokat nyomatott a videó lejátszóján. Mondani sem kell, hogy egyik tényező sem nyugtatott meg. Életemben nem reszkettem még úgy kis életemért. Amikor még szembe is jöttek a mi sávunkban, inkább már csak bámultuk a klipeket a lejátszón.

A közbiztonság egyébként nagyon jó az országban, a közlekedést leszámítva sehol nem éreztem magam annyira biztonságban, mint Mianmarban. A turistákra és értékeikre úgy vigyáznak, mint a hímes tojásra. Első esténken például az utcán őrizték a csomagjainkat, amíg mi nyugodtan vacsoráztunk egy étteremben. Persze mindig figyeltünk az értékeinkre, de sokkal nyugodtabb úgy utazni, hogy nem kell folyamatosan ezen aggódni.

Voltak helyette más problémáink, de ezt majd a következő írásban részletezem…