Bang-bang(kok)

Bangkok, ha egy mondatban szeretném összefoglalni, akkor az így nézne ki: a város, ami egy hatalmas fesztivál és forró lebuj keveredése, miközben a hiénák próbálnak minden irányból megközelíteni. Itt szó szerint MINDENT megkaphatsz, amire csak vágysz, és azt is, amit el sem tudtál képzelni, hogy létezik, vagy inkább nem szerettél volna tudni róla. Nagyon izgalmas város, unatkozni nem lehet és mindenképp érdemes ide egyszer ellátogatni.

utcai kaja - extra light verzió (fotó: Belidzs)
utcai kaja – extra light verzió (fotó: Belidzs)

A taxis hiénák

-“anya ne olvasd” rész következik-

Bangkokba 14 óra utazás után érkeztünk meg. Ez most nem volt laza, de a vége felé Évi lábai előtt fetrengve sikerült pihenni egy picit. Már amikor nem arra gondoltam, hogy egy emeletes busz tetején hánykolódok egy nem túl jó állapotú járgányon, szóval ha repülök, akkor nem kicsit repülök. Hajnali 5-kor a “kedves” buszsofőr bácsi a korábban megbeszélt városközpont helyett kidobott minket egy autópályán a hiénák elé. Az itteni taxisokat csak így neveztem el. Nagyon észnél kell lenni, mert a gyanútlan turistát körbeviszik a városon, különböző boltokban fizetésre kötelezik és úgy általánosságban jól lehúznak. Na mindezeknek szerencsére nem estünk áldozatul, bár a “most keltünk fel” agyunkkal és első Bangkokosként elég hendikeppel indultunk. Vagy előre le kell alkudni az árat, vagy ragaszkodni kell a taxiórához és akkor nagy baj nem lehet. Mi összeálltunk még két utazóval és bezsúfoltuk magunkat egy tuktukba négyen, a négy nagy hátizsákunkkal, amit utánunk kötözött a sofőr. Na és itt véget is értek taxis élményeink a városban, inkább magasvasutaztunk, vagy megfőttünk a buszon. Utolsó nap a reptérre tartva konkrétan 2 teljes órán át araszoltunk és főttünk a buszon, hogy később a saját izzadságunkban úszhassunk be a reptérre.

bangkoki busz éjszaka(Évi lőtte)
Bangkoki busz éjszaka. Mindegyik buszon a vezető mellett egy nagy, koporsónak kinéző valami van. Nem sikerült rájönnünk, hogy mire szolgál. (fotó: Évi)
image
FYI: vigyázz, amikor felállsz, mert az ülést viszed magaddal

Itt minden van

Szóval Bangkokba a hajnali órákban érkeztünk, ami rögtön a város vicces arcát tárta elénk. A sétáló utcán a következő kép fogadott: thai alter arcok a földön üldögélve buliznak a hatalmas szeméthegyek mellett, miközben az utcára kirakott napágyakon thai masszázst kapnak az erősen illuminált, lufiból nevetőgázt szívó, európai turisták. Vicces egy utcakép. Sajnos csak egy lesifotót sikerült lőni a helyszínen:

image

És igen, ebben a városban tényleg minden van.  Nekem kicsit rosszkor jött ez az élmény, mert egyszerűen nem tudom a fogyasztói társadalom ilyen szintre jutását befogadni. Egymást érik a hatalmas plázák, de az utcán is próbálnak mindent rádtukmálni. Csak néhány példa, hogy miket lehet itt kapni: póló, amin Hitler harisnyatartóban pózol (már az első fele is jóval túltesz a tűrhető határon), sült bogarak, például skorpió, karkötők, amit egy tradicionális ruhába öltözött néni árult, de inkább hagyjuk, hogy mi volt azokra a karkötőkre írva. Aztán elém toltak az utcán egy árlapot, amin csak az első tételt olvastam: punci pingpong nézés. ? Inkább mentünk tovább…

Khao San Road
Khao San Road

Bangkok skyline

Mindezeket szerencsére Balázs barátom társaságában éltük át, akivel teljesen véletlenül voltunk egy helyen és egy időben. Kóstoltunk finom thai kajákat (a leveseket egyszerűen imádom), belógtunk egy 43. emeleti skybarba, ahol megcsodáltuk az előttünk elterülő (8 millió embert rejtő) várost:

image

image

red light district (fotó: Belidzs)
red light district (fotó: Belidzs)

Körbenéztünk az egyik piros lámpás negyedben is, ahol sajnos elég fiatal lánykák és fiúlánykák posztolnak. A városban a lényeg a ritmusa, látnivalóból nincs túl sok. Ezeket két nap alatt letudtuk és léptünk is tovább Délkelet-Ázsia legelmaradottabb országába, Mianmarba.